A bennük lakó baktériumok a levegőből megkötött szén-dioxidot alakítják mésszé, tehát még a légköri CO2-szintet is csökkentik.

Miközben a technológia száguld, a cement és a beton vajmi keveset változott az elmúlt évszázadban. Ebben ígérnek végre forradalmi változást a University of Colorado (Boulder, USA) kutatói, akik a szó szoros értelmében életre keltik az építőanyagot. A Matter című folyóirat januári számában ismertetett módszerük révén a homokot baktériumokkal kombinálva olyan anyagot hoztak létre, amely szerkezeti teherhordó szerepe mellett biológiai funkcióval is bír.

Az élő téglák váza, amely állványzatul szolgál a baktériumok növekedéséhez, a homokon kívül speciális hidrogélt tartalmaz; ez köti meg a baktériumok szaporodásához és ásványképzéséhez szükséges nedvességet és tápanyagokat. A bakteriális ásványképzés nem idegen attól, ahogy a kagylók a vízben oldott karbonátot a saját meszes héjukká alakítják. A három összetevő együttesen zöld, élő anyagot alkot, amely ugyanakkor erősségben vetekszik a cement-alapú betonhabarccsal.

Persze, ma is használunk biológiai anyagokat az építészetben, például fát. De az a fa már nem él. Feltettük hát a kérdést: miért ne tarthatnánk az építőanyagot életben, és hagyhatnánk a biológiát a mi hasznunkra dolgozni?"

Szaporodik a tégla

A hidrogél-homok tégla nem egyszerűen csak él, hanem szaporodik is. Ha kettétörjük, a benne lakó baktériumok némi extra homok, hidrogél és tápanyag hozzáadásával visszaépítik a hiányzó felet, így a tégla effektíve „osztódik". Srubar és csoportja megmutatták, hogy nem is szükséges a téglákat egyenként legyártani, mert egyetlen szülő-tégla három generáción át osztódva akár nyolc téglagyermeket is létre tud hozni. „Az hoz minket igazán lázba, hogy ez teljesen újraírja a szerkezeti építőelemek gyártásáról alkotott elképzeléseinket – mondta a csoportvezető. – Felvillantja az exponenciális típusú anyaggyártás lehetőségét."

Életre kelnek az építőanyagok

Egy apró buktatója azért van az élő téglának is: maximális teherhordó képességét teljesen kiszáradt állapotban nyeri el, ugyanakkor a kiszárítás a tűréshatáruk szélére tolja a baktériumokat, és csökkenti életképességüket. A szerkezeti funkció és a bakteriális életképesség együttes megőrzéséhez optimális relatív páratartalomra és tárolási körülményekre van szükség. A páratartalom és a hőmérséklet változtatása ezért egyfajta fizikai kapcsolóként használható, amellyel a kutatók szabályozhatják, mikor növekedjenek a baktériumok, és mikor kerüljön az anyag alvó, elsősorban szerkezeti feladatot betöltő állapotba.

„Az új gyártási platform olyan anyagok előtt nyitja meg az utat, amelyek tervezhető módon kölcsönhatnak a környezetükkel, és válaszolnak annak változásaira – vázolta Srubar. – Egyszerűen csak életre próbáljuk kelteni az építőanyagokat, ez a lényeg az egészben. Most még talán csak a felszínt kapargatjuk, amikor egy új diszciplína alapjait rakjuk le, de a csillagos ég lesz a határ."

Forrás: https://www.origo.hu/tudomany/